A segítő szakmában dolgozó szakemberek egyik legnagyobb kihívása az elvárás teljesítése, a folyamatos, magas, de legalábbis jó színvonalon végzett szakmai tevékenység. Napjainkban állandó változások, kihívások közepette kell végezni ezt a felelősségteljes munkát. Egy sor olyan tényező terheli a szakemberek munkáját, mint például a kliensek legkülönbözőbb élethelyzetei, a szolgáltató szervezet reagálásai, az ellátásokkal kapcsolatos elvárásaink változásai, a jogi környezet vagy akár a finanszírozás állandó, gyors változása, amelyek szervezeti és egyéni szinten is nehézséget okoznak a szakemberek számára (Kovács-Heidl, 2010).

Mindenkinek, aki emberekkel foglalkozik, fontos a lelki egészségének védelme. A segítő szakmát gyakorlóknál ez csak akkor lehetséges, ha tudják, hogy milyen módon tartható fenn, mivel javítható a saját lelki egészségük, hiszen másokon eredményesen segíteni csak úgy lehet, ha testileg-lelkileg egészséges a segítő is.

Kuri és Vodicsákné szerint (2016) a szociális foglalkoztatások két csoportja ismert: a munka-, munkára előkészítő foglalkoztatás és a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás. Ezen kívül találkozhatunk a terápiás hatású, lelki egészséget elősegítő, fenntartó foglalkoztatásokkal, valamint a művészetterápiával.

A mentálhigiénés szemlélet és foglalkoztatás egyre inkább jelen van társadalmunkban, különösen a szociális intézmények által végzett foglalkoztatásokban, személyiségfejlesztő munkásban stb. Ahhoz, hogy megérthessük mibenlétét meg kell vizsgálnunk a szemlélet alakulását és jelenlegi alkalmazását.

Kire számíthatnak a szerfüggőségtől szenvedők, családtagjaik, közösségeik? Milyen szociális szolgáltatások állnak a rendelkezésükre? Honnan kaphatnak segítséget?

Egy frissen megjelent tanulmányban ezekre a kérdésekre keressük a választ. Ebben a bejegyzésben a tanulmány egy részletét mutatjuk be, kissé átdolgozva. Az erdélyi magyar szociális hálót vizsgáljuk azokra a szervezetekre összpontosítva, amelyek a szerfüggő személyek és hozzátartozóik számára biztosítanak szolgáltatásokat.